Szörnyeteg lettem.
Akiket szerettem
Már megettem.

Utoljára te maradtál.
Még küzdök a vérszomjammal szemben
De nem bírom már.

Még harapok beléd egyet,
Aztán tovább állok gyorsan!
Tudod, a frászt kapom majd tőled,
Amikor mozogni látlak holtan.

Mert én:
Árnyék vagyok már végleg,
Fény ne süssön rám elégek,
Miért kéred, hogy mondjak valami szépet?!

Pusztuljon el!
Rohadjon szét!
Égjen el már
A földön minden, ami szép!
Nem megy tovább!
Nincs visszaút.
Itt véget ér.
Térdre esik és porba hull.
Fájjon ha fáj,
Sorvadj, ha élsz!
Szét tép belül
Bármerre mész!
Este van már
Láss egy haldokló szemén
Szenvedjen az egész világ
Pont úgy, ahogy én!

Miattad nézek úgy ki, mint egy szar!
Úgyhogy ordíthatsz nyugodtan nem zavar!
Csak nézel és azt várod hazudjak neked,
Hogy rendbe jössz, meglásd, hamar!

Csak a padlómon fekszem,
Elszáll lelkem, testem
Itt az utolsó töltényem
Épp ezt kerestem!

Ha már nem ver a szíved
Nem érzed az ízed,
Megszáll majd egy ismeretlen lény...
Akkor leszel pont olyan mint én!