Zajong, bíztat, ûz és futtat
- elõttem a vágy…
Karjaimban ül a Holnap
- mögöttem a vágy…
Rám néz a Fény - Elég!
Végre, egy percre felkapott még!
Õszi felhõk, tavaszi szellõk
Nyári megújulás
Fura egy érzés, nem hagy békét
Elveszti fejét…
Távoli moraj - kihullt a jogar
Nem oszt áldást a Kéz
Az izzó trón tûzzel éget
Jön a végtelenség…
Rám néz a Fény - Elég!
Végre, egy percre felkapott még!
Villámot, tüzet szór
gonosznak hitt lelke
Értetlenség és a káosz a vágy
Új trónról új eszme
hozza az áldást
Építi fõvárosát…
Rám néz a Fény - Elég!
Végre, egy percre felkapott még!

KÖRFORGÁS II. (Eszmélet)
========================
Ha kisüt a Nap az égen,
Kitárom ablakom felé.
Fátyolos messzeségben
Csillog a tiszta Remény.
Virrad a viharverte táj,
Friss erõt hoz-visz a szél
Érzem a váltás hangját
Szeme büszkeségrõl mesél…
Százszor hallom
- könnyel alszom
Fekete Szomorúság…
Az elõadásnak vége,
Az elejét elfeledtük már.
A függöny rég legördült,
A ruhatár üresen áll.
Búsan szunnyad a Város,
De a Filmet látták már
Igen, hozzám sír egy áldás,
De a lelkem õszi-irtás…
Százszor hallom - könnyel alszom
Fekete Szomorúság
Még él a Vak Remény
Miért kérdem? Csak nem vérzel?!!
Véres Kardot körbehordanak -
Indulhat a Szertartás.
Gyûlölt Arcok szembefordulnak -
Tudom, nincs Megbocsátás.
Itt büntet a Fény - Nekem ennyi elég!
Arcomon folyik a Vér -
Itt NINCS ESÉLY!!!
Százszor hallom - könnyel alszom
Fekete Szomorúság
Még él a VAK REMÉNY
Miért kérdem? Csak nem vérzel?!!
- Végsõ Megoldás -
Százszor hallom, mégsem alszom…