A lelkemben hûség a vallas,
De oly nehéz minden hétköznapon
A kisértések tengerében élek,
Tiszta, igaz szót csak tõled kapok,Így élek.

A szobam falan képek, régi képek,
Az egyiken még apam fogja anyam kezét,
A masik képen mar nincs mosoly,
Kevesebben vagyunk, elteltek az évek.

Miért rohansz valami utan?
Ott képzeled a tavolban a boldogsagot megtalalni.
Miért rohansz valaki utan?
Ott képzeled a tavolban, hogy mellette allsz.

Ha feladod az almaid, meghalsz, élve halsz meg,
De boldogsagot vagy szép halalt
Csak e föld adhat neked.

Az uj nemzedék arcan remény csillog,
De minden régi hir egy nagy megpróbaltatas.
Megbecsülni a földi néhany percet
Nagy dolog lenne ez, tisztelt emberiség!

A jövõ tavolba tûnik, és kevés a megoldas,
Hat figyelj, figyelj ram!