Azt képzeltem, olyan leszek mint te
Mikor mesét mondtak rólad.
Reméltem felrúghatom a csillagokat
Hogyha egyszer elérem a holdat.

Felnőttként azért egy nagyon kicsikét
Máshogy látom a dolgot
Nem tudtátok előlem eltakarni
Az összes szégyenfoltot.

Mert a király korrupt
A hercegnő kurva
Az öccsének
Karjába fecskendő szúrva
Ezért legyek mártír?
Vége a dalnak
Boldogan élnek
Hogyha meg nem halnak

Félek, ha várok
A végén még szenté válok
Nem akarok hason csúszni
Tudod túl sáros ez az árok.
Tervek és álmok
Hőstettek és gonoszságok
A jófiúk korán halnak
Ezért inkább rossz leszek
És szarok rátok
Mert már tisztán látok

Egy tűzhalált halt
És a világ mágjára rohanna
És isten széndarabokat cirógatna
Jól van na, johanna!

Menjél nyugodtan én nem megyek
De figyelj! ott lakom szemben!
Csengess ha végeztél, ha kinézek
Csak kacsints hogy minden rendben.

Halottról jót vagy semmit
Ezért nem mondok rólad semmit
Még élhettél volna, ha nem vagy hülye
Talán még legfejebb ennyit!
A teste már hideg
Meghalt, de mindek
Feláldozta magát,
De mond meg hogy kinek
Hősként élt mártírrá vált
Eltünt és mégsem tűntik fel senkinek.