Eljött a perc,
Robbanj, ha félsz,
Ha kihűl a láng,
Meghal a fény...

Legalább ne hazudj,
Hogy nem félsz itt maradni,
Karót faragni, torkot harapni.
Védeni a puszta testeddel
Nem haragszom, menj, ha menned kell!

Vissza a szemétdombra,
Vésd rugós késsel a homlokodba,
Csak meg ne ijeszd a sérült gyermeket
Ami benned él, csak túl ostoba!

A kordon és megint ugyanaz a szöveg
Ha fut a nyomorék, röhög a tömeg
Véres a hús és túl sok a köret
Inkább állj odébb öreg!

Félre tettek!
Azok a tetvek, észre se vettek,
Mosolyogva mindent elvettek!
Elvileg, ha úgy szerettek,
Mondd, miért nevettek?

Eljött a perc,
Robbanj, ha félsz
Kihűlt a láng
Meghalt a fény...

Legalább ne hazudj,
Hogy nem félsz álmodozni,
Fegyvercső ellen lázadozni,
Hát bazd meg! te vagy megszorulva?!
Ha szíven szúrtak, hát szüless újra!

Egy bólogatónak az életébe,
A félelmeid szégyenében,
Konzerv élet a nép nevében,
A pusztítás hevében.

Ha az ország óvna, szép is lenne,
De csak köpköd felém széllel szemben.
Hát ez került harminc évembe?!
A kurva életbe!

Nem vagyok több egy "undorító"-nál,
Ezután te mit szólnál?!
A cél él még!

Csak félsz!
Attól, amit a véredben találsz,
Meglátják, mennyit érsz!
Mondd, mit veszíthetsz már?
Hiszen mindent elbasztunk rég!
Mielőtt végigfolytanád
Sok százezrek szívét,
Csak tapsoljál, talán
A végén majd meghajlunk!

Mert nálunk ez így szokás!
Mert így nevelt anyám
És hitt benne, hogy az ember jó
És vannak még csodák!

Ma már tudom, hogy tévedett!
De minden ember más,
Hogy élnél ma, ha tudnád,
Hogy holnap vége és nem lesz folytatás?

Isten áldjon
Hogy jobban fájjon!
Rémálmunkból
Áldás szálljon rád!